Falcsik Mária
Most én is mint könnyes bohóc

ó mennyi jellem mennyi érces égáldjon
míg szívemben új és újabb utcákon
visszakeringő nyár havában járva
épphogy-eltűnt múlt időnket rójuk még
lábunk álmom sátorában együtt lép
míg pihetollát hullatja a nyárfa -
vajon saját szívem mikor gyullad rám
hogy szép antik pózainkon túladván
mint bogár kínlódik hátára hullva
vagy mint suta sánta jérce féllábon
idétlen rángódva kelljen ugrálnom
hogy kapálózni megtanuljak újra
s hogy mint árva Hanswurst ki már félig sír
mázolódjék pofámon a föstött pír
szívtépő dallam kéljen trombitámban
egy hős bohóc a fénykörben vergődjem
s itt ez arctalan fejeknek elbőgjem
hogy csak te vagy még mindig minden vágyam
s így vetkőzvén új Tatjána pőrére
szép csivózsebólje-korszak bőrébe
egész valómmal visszabújjak én is:
álarcosbálozgatunk itt nem félünk
hogy szép antik jelmezünkben benn égünk
ha a szívünktől lángra kapna mégis

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.